Bodor Anikó-díjban részesült az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Szelence énekegyüttese.
A rangos elismerést szombaton, szeptember 20-án adták át Palicson a XXXII. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok nyitórendezvényén.
A csoport öt alkalommal nyerte el a Vass Lajos Nagydíjat: 2008-ban, 2010-ben, 2014-ben, 2018-ban és 2021-ben a Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjén. A Szegeden tanuló tagok két alkalommal mérettették meg magukat az egyetemi versenyen, ahol mindkét alkalommal második helyezést értek el. A Vajdasági Táncháztalálkozó lemezein, a budapesti Táncháztalálkozó lemezén, továbbá az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör lemezén is szerepel a csoport. Önálló lemezük Jól gondold meg, kislány címmel 2022-ben jelent meg. A Petőfi kultúrkör rendezvényein, programjain rendszeresen láthatja őket a közönség, valamint a testvérvárosok meghívásainak is eleget tesznek. A Szelence énekegyüttes tagjai Gál Antonella, Karácsonyi Éva, Karácsonyi Gabriella, Szabó Zsuzsanna, Szerda Zsófi, Ternovácz Fanni és Kisimre Szerda Anna, aki az énekegyüttes vezetője is. Kisimre Szerda Annát 2019-ben kiváló szakmai és együttesvezetői munkájáért a szakmai zsűri Pedagógiai Nívódíjban részesítette Horgoson, a Vajdasági Népdalcsoportok és Zenekarok Szemléjén, a Durindón. 2021-ben Bodor Anikó-díjat kapott a Törökbecsén megrendezett Durindón. Szakmai munkáját Vakler Anna, a zsűri elnöke méltatta.
Mit jelent a Szelence énekegyüttesnek a Bodor Anikó-díj elnyerése, milyen üzenetet hordoz ez az elismerés?
– A Bodor Anikó-díj a legmagasabb elismerés, amit egy népzenei együttes kaphat Vajdaságban. Minden évben annak a csoportnak vagy szólistának ítéli oda a Durindó művészeti szakbizottsága, aki saját hagyományanyagát a leghitelesebben tolmácsolja. A Szelence énekegyüttes kivételt képez ebben az esetben, mert ilyen fiatalokból álló csoport még nem is kapott Bodor Anikó-díjat, és eltekintettek a saját zenei anyag prezentálásától, ugyanis mi felcsíki, csíkrákosi dalokat adtunk elő Olyan a vadgalamb, mint a lány címmel. Természetes, hogy a fiatalokból álló csoportok nemcsak hazai dalanyaggal foglalkoznak, hanem a Kárpát-medence magyar népdalkincsének különböző tájegységeibe is belekóstolnak. Így teszünk mi is. Díjunkon a következő szöveg szerepel: a saját hagyományanyag és örökség igaz tiszteletéért, megőrzéséért és zengő szeretetéért.
Hogyan ápolják és éltetik a saját hagyományanyagukat, és milyen szerepet játszik ebben a Szelence énekegyüttes?
– A Szelence énekegyüttes 2000 tavaszán lett az óbecseiek és a vajdaságiak ékszerdoboza, és azóta is működik töretlenül. Elődje a Csiraj énekcsoport volt, mely 1994-ben alakult meg az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör keretein belül. A tagok életszemlélete, viselkedése arról tanúskodik, hogy hisznek tevékenységük fontosságában, a népzene, a népdalok összetartó erejében, és az érzéseik kifejezésének legszebb, legjobb formájaként. Céljuk a Kárpát-medencében élő magyarság népzenei hagyatékának népszerűsítése, éltetése és továbbadása, a soknemzetiségű Vajdaságban pedig a magyar kultúra gazdagságának bemutatása. Fontos számukra a hazai, a vajdasági népdalkincs és szokásdalok minél szélesebb körben való megismerése és tájnyelvi sajátosságainak elsajátítása.
Milyen kihívásokkal szembesülnek a hagyományőrzés során, és mi ad erőt a folytatáshoz?
– Legnagyobb kihívás a tevékenységünk során, hogy össze tudjunk jönni gyakorolni, mert amennyien vagyunk, szinte annyi felől érkezünk a próbára, és így csak a hétvégék jöhetnek számításba. De mindannyiunknak létszükséglet az éneklés, fontos a népdalok éltetése, népszerűsítése és továbbadása, ezért szakítunk időt a találkozásra, gyakorlásra. Egy-egy sikeres fellépés, szereplés, a közönség tapsa ad erőt ahhoz, hogy folytassuk tevékenységünket. A Bodor Anikó-díj pedig még inkább megerősít bennünket abban, hogy amit csinálunk, azt jól csináljuk, és hogy ezt folytatnunk kell.
Milyen terveik, álmaik vannak a jövőre nézve?
– Szeretnénk még sokat együtt énekelni, hogy ezt a kincset, amit elődeink ránk hagytak a Kárpát-medencében, tovább zengessünk a magunk és a vajdasági magyarság örömére.

KANCSÁR IZABELLA ÍRÁSA A MAGYAR SZóBAN