Macskák és egerek, vakondok, róka, varjú, és Mázli, az őrmester, valamint egy egész bolond falu lepte el a Petőfi kultúrkört a múlt héten, amikor is ötödik alkalommal került megszervezésre a drámatábor.
2019. augusztusában tartották meg először a Szóval, rímmel, színházzal elnevezésű tábort, amely nagy visszhangra talált. Azóta minden év nyarán tartanak tábort, ahol színművészek foglalkoznak a táborozókkal. „Július 17-e és 21-e között tartottuk meg az idén a táborunkat, amely a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör és a Bóbita óbecsei Nagycsaládosok Egyesülete szervezett közösen. A tábor a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi Titkárság támogatásával valósult meg. Harminckét gyermek vett részt a foglalkozásokon, a legkisebbek 7 évesek voltak, míg a legidősebbek 12-13 évesek. A program célja a gyermekek előadói nevelése, hogy minden más művészeti ág mellett megtanulhassák az önkifejezés olyan módját, ami a magyar szón alapul. Koruk szerint osztottuk szét a gyermekeket, minden csoport egy-egy kis előadással készül, amelyet pénteken, a gálaműsoron be is mutattunk a szülőknek és érdeklődőknek”, mondta Ricz Kasziba Beáta, a kultúrkör szervezője.

Az ötödik drámatáborban a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tagjai, Magyar Zsófia, Budinčević Krisztián és Rókus Zoltán foglalkozott a gyermekekkel.

Magyar Zsófia a hét és kilenc év közötti korosztállyal foglalkozott, illetve olyan gyermekekkel, akik ősszel indulnak iskolába. „Szem előtt kellett tartanom, hogy néhányan nem tudnak még szövegkönyvet olvasni, ezért egy tanmesét választottam témaként, méghozzá A macska meg az egér barátsága címmel. Építettem köré egy szituációt, ami érdekesebbé tehetné az előadást, és kivétel nélkül minden gyermek megnyilvánuláshoz juthat. Ám, mindez másodlagos volt számomra. Fő szempontnak az élményszerzést, a jókedvet, a szórakozást, a barátkozás tartottam. Olyan játékokat ismertettem meg velük, amelyek által fejleszthetik koncentrációs képességeiket, a kreativitásukat, és közben szórakoztatóak is. Azt mindenképpen ki szeretném emelni, hogy csupa olyan foglalkozásokat részesítettek ők előnyben, amelyek idősebb korosztály számára készültek. Azt gondolom, egy igazán tartalmas hetet zártunk pénteken a rövidke kis bemutatónkkal”, mondta Zsófia.

Rókus Zoltán mind az öt táborban részt vett foglalkozás-vezetőként. Ő a tíz-éves korosztályt kapta az idén. „A tábor megkezdése előtt iszonyatosan izgultam. Már több évvel a hátam mögött is csupa újdonságot tartogatott számomra az idei drámatábor, hiszen első ízben kaptam a tízéves korosztályból álló csapatot. Az első nap után mindenki mosollyal ment haza, rengeteget játszottunk, szórakoztunk, sőt már az első napon kezükbe foghatták azt a kis szövegkönyvet, ami Kalandnokok címmel készült, erre az alkalomra. Az öt lány és öt fiú többszöri összeolvasás után már pontosan tudta melyik szereplő szeretne lenni, abban a kis mesedrámában, ami középpontjában egy rabló róka úgy dönt, hogy az őt üldöző vadász kopók elől egy vakondlyukba rejti a zsákmányát, eltorlaszolva egy öreg vakond kijáratát. A történetben szerepelt még négy kis vakond, akik buzgóságának köszönhetően a ravasz elveszíti kincsén, hiszen ezek a kisvakondokok mind tele ássák a rétet. A történet végén a kopók elkapják a rókát és mindenki boldogan él. Ezen felül a történet fonalát erősítette még a varjú és a szarka is. Borzasztóan jót szórakoztunk a héten. A sok-sok játék mindannyiunkat felvidított, tanultunk egymástól és egymásról, ezen felül pedig színészkedtünk egy kicsit”. Rókus Zoltán azt s elmondta, hogy a táborozók sokan jelezték neki, hogy szeretnék, ha ezt tovább folytatódna szeptembertől, ezért kilátásban van egy diákszínjátszó csapat verbuválása. A legidősebb korosztállyal Budinčević Krisztián foglalkozott, aki a tábort játékokkal, szituációs gyakorlatokkal kezdte. „A játékokkal a hangulat lazítása volt a célom, illetve, hogy felmérjem az ambíciót, hogy ki mennyire akarja a színjátszást. Ugyanis, ennek a tábornak nem az a célja, hogy profi színészeket neveljünk és a gyermekek sem azért jönnek. A gyerekek játszani jönnek, együtt lenni, kikapcsolódni. A „produkció” egy mellékes végtermék részemről. Idén egy népmesét, A bolond falut hoztam a gyerekeknek. Szerintem jó lehetőségeket hordoz magában a mese, mint karakterek, mit szituációk szempontjából. A műfaj, amivel „színre vittük”, az abszurd. Úgy gondolom érdekes találkozás volt ez a fiataloknak, ezen a műfajon belül kipróbálhattak sok furcsaságot, kreatívak lehettek és nem mellesleg élvezhették is a dolgot”, mondta végezetül Krisztián.

„Jövőre is jövünk”, hangzott a táborozók egyhangú véleménye.