Idén immár sorrendben harmadik alkalommal került megszervezésre óbecsén a Szóval, rímmel, színházzal elnevezésű drámatábor, melynek otthont a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör ad, szervezője pedig a Petőfi kultúrkör mellett a Bóbita óbecsei Nagycsaládosok Egyesülete.
- A huszonegy táborozó, július 26-a és 30-a között, Magyar Zsófiától és Rókus Zoltántól, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tagjaitól leshette el a színészmesterség alapjait. A két színész a nyelv szépségébe, a beszéd tisztaságának fontosságába, a szavalás dallamába, a színpadi mozgás és a színészvilág rejtelmeibe volt hivatott bevezetni a résztvevőket-mondta Cseszák Korcsik Anikó, a kultúrkör munkatársa.
A foglalkozás-vezetők minden évben próbálnak valami mással, valami újjal előrukkolni, ami a színházi elemeket, irányzatokat illeti. Ezt főképpen azért is tartják fontosnak, mert sok a visszatérő érdeklődő a táborba, akik több oldalról szeretnék megismerni, elsajátítani a színművészet fortélyait.
- Ebben az évben én a mozgásra szerettem volna fektetni a hangsúlyt. Előre leszögeztem, hogy nem egy előre kitalált, majd betanult, begyakorolt koreográfiával készültem, hanem az a célom, hogy a résztvevők minél inkább el tudják engedni magukat, a fantáziájukat, megfigyelhessék, hogy a testükkel mennyi mindent ki tudnak fejezni, sőt, akár egy egész történetet elmesélhetnek. Fő témaként társadalmunk szerintem legnagyobb problémáját vettem, mégpedig a kommunikáció hiányát, amely sok esetben már a gyerekeket is érinti, és amelynek kiváltója főleg a mobiltelefon túlzott használata. Észre sem vesszük, és képesek vagyunk teljesen átadni magunkat ennek a készüléknek, ő irányít bennünket. Ez valós probléma, ezért elkerülhetetlennek tartom, hogy beszéljünk róla. Akár szóban, akár dalban, akár versben vagy akár mozgásban-mondta Magyar Zsófia, aki tizenkét lánnyal dolgozott és készült el a bemutatóra.
Rókus Zoltán elmondása szerint a bábozás, a báb szeretete olyan, mint a kábítószer, az ember először ódzkodik tőle, de ha rákap, akkor az elkíséri egészen a sírig.
- Egy bábot életre kelteni hasonló, mint összerakni egy apró óraműszerkezetet. Minden mozdulatnak, tekintetnek, rezzenésnek a helyén kell lennie ahhoz, hogy a néző elfogadja, és valóban elvarázsolja az élettelen figura léte. Természetesen a bábokat meg lehet csinálni olyan technikai megoldásokkal, mint mozgó szem, száj, szemöldök, fül, ami lényegesen megsegíti a mozgatót és a néző elfogadja, hogy ő éppen egy báb életét éli meg, de a legnagyobb munkát mindig a bábot mozgató színész végzi el. Az idén nagy munkába vágtam a fejszémet, hiszen bábozást tanítok a fiatal táborozóknak. Nagy-nagy elragadtatással szemlélték, amikor egy-két figurát életre keltettem a szemük előtt. Először a Tóbiás nevezetű, gipsz fejjel rendelkező emberi bábot keltettem életre, majd jött a Faapó is, amelynek külön-külön mozgatható szeme, illetve szája van. Ezen felül a karja, ami egyben egy faág ugye, az is hátulról irányítható. Ezzel, a térben fix bábuval, a gyerekek érdekes fejeket vágnak és a hozzá improvizált szöveggel mókás tekintetek rajzoltak meg-mondta Rókus Zoltán, aki azt is hozzátette, hogy az elkészült darab egy erdőben játszódik, ahol óriási vihar tombolt és a városból kifújva a szemetet mind az erdőre vitte. Az előadásban a kis csapat nagy erőkkel dolgozott azon, hogy megtisztítsa az erdőt.
A tábor, amely a budapesti Nemzeti Kulturális Alap és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi Titkárság támogatásával valósul meg, pénteken este gálaműsorral zárult, ahol a táborozók bemutatták kis darabjaikat, amelyet az öt nap alatt megtanultak.