A tavalyi évben ugyan elmaradt, de 2010 óta eddig minden évben megszervezik óbecsén a „Lefelé folyik a Tisza…” elnevezésű népdalestet. A jubiláris, tízedik rendezvényre vasárnap, június 20-án került sor.
Az egészségügyi előírásokat betartva, Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben telt ház előtt mutatták be a kórusok produkcióikat, melynek szervezője a Bóbita óbecsei Nagycsaládosok Egyesülete, társszervezője pedig a Petőfi kultúrkör volt. „A kórusok találkozója az egyik leg­fon­to­sabb szín­tere hagyo­mányőrző mun­kánk­nak. A zene, a dal az, ami össze­köt, meg­nyug­tat és meg­nyitja a szí­ve­ket. Elő­de­ink­nek is sokat jelen­tet­tek dalaik, mert azok­ban mond­ták el örömü­ket, bána­tu­kat, a közös ének­lés pedig még fel­emelőbb volt szá­mukra. Népzenénk őrzése és bemutatása céljából szerveztük ezt a mai estét, hiszen a népzene olyan dallamokból tevődik össze, amelyeket sokan és sokáig énekeltek”, mondta Ricz Kasziba Beáta, a Petőfi kultúrkör munkatársa.
A rendezvényen, amely a budapesti Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre, bemutatkozott a bácsföldvári Kultúrkör Művelődési Egyesület asszonykórusa, a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ Kaláris asszonykórusa, a csókai Rákóczi férfikar, a bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Központ Rezeda asszonykórusa, a Temerini Dalárda, amely a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület keretein belül dolgozik, a padéi Haranga asszonykórus, a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület Csalogány asszonykórusa, illetve a Petőfi kultúrkör Dúdoló énekcsoportja, Botra férfikórusa és Szelence énekegyüttese.
Az egybegyűlteket dr. Molnár Viktor, a Petőfi kultúrkör alelnöke, a Tartományi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap igazgatóhelyettese köszöntötte, aki felszólalásában kiemelte a rendezvény fontosságát. „Hogy mi ad erőt a vajdasági magyar közösségnek? Szerencsére több válasz is létezik erre a kérdésre, de most kiemelnénk egyet: ez a rendezvény. Amelyben egyesül az ének szeretete, a népi hagyományok és a magyar kultúra megtartása. Szervezők, fellépők, vendégek és nézők együtt alkotjuk a közösséget, ami létrehozta és élteti ezt az eseményt. Mi vagyunk azok, akik miatt ez az alkalom létrejöhetett, nélkülünk nem lenne ilyen. Valószínű, hogy lenen más rendezvény, hiszen sok ember sok féleképpen fejezi ki magát, de pont ilyet csak mi tudunk, mert ez a mi örökségünk, a mi kultúránk, a mi helyünk a világban. Büszkén vállaljuk és nyilvánosan mindenkinek megmutatjuk, hogy mi ezt szeretjük, ápoljuk és őrizzük, hogy a következő generációk is megismerhessék és megszerethessék”.
A műsor végén a fellépő csoportok köszönőlevelet és ajándékcsomagot kaptak, míg a nézőktől a rendezvény címadó dalának közös eléneklésével búcsúztak. Felemelő érzés volt a mintegy 130 énekest hallgatni.