A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy, a kézirat tanúsága szerint, Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.
Az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben, minden egészségügyi elővigyázatosságot betartva, ebből az alkalomból ünnepi műsort tartottak, melynek társszervezője a Perem Magyar Színházi Egyesült volt. A rendezvény elején a Kiscimbora táncegyüttes énekes lányainak előadásában hallhattuk a Himnuszt, majd Györe Decsov Emese, a Magyar Nemzeti Tanács tagja mondott ünnepi beszédet. „Ez a jeles nap azonban nem azért vált ünnepé a magyarság számára, mivel úgy gondolnánk, hogy elértük kulturális éltünk, világunk csúcspontját és arra emlékeznénk, hogy milyen szép és jó volt azt a bizonyos csúcsot elérni. Pont ellenkezőleg. Mi mindig a legmagasabb pontot célozzuk meg, sokszor át is ugorjuk. Azért tudunk, szeretünk és akarunk emlékezni erre a napra, mivel keretet ad szerteágazó kulturális létünknek. Bizonyítja, hogy van eredetünk és létünk, van múltúnk, jelenünk és, ami a legfontosabb, jövőnk. Nemzeti imánk egy olyan erős keret, amely nem csak a sporteseményeknek szól, nem csak úgy mondván hivatalból énekeljük el. Szorosan kapcsolódik vallási életünkhöz, de az újévet is vele köszöntjük magyar honfitársainkkal egyetemben. Ez a meghitt ünnepély ad egy biztos pontot, amelyre a hatalmas, szerteágazó és bimbózó kultúránk méltán támaszkodhat, táplálkozhat és támogathat”. Az ünnepi műsorban Rügyfakadás címmel a 120 éve született Szabó Lőrincnek állítottunk emléket. Az előadást Magyar Zsófia és Rókus Zoltán, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tagjai játszották. Szabó Lőrinc élete kalandos és néha meghökkentő, hiszen megannyi izgalmas pillanatot tartalmaz. Különösen a számtalan nőügye és utazásai érdekesek, illetve hogy a költő két nővel éli le az életét, úgy hogy azok szinte egy helységben vannak, de mégsem tudnak egymásról, avagy a másik titkos életéről.
A rendezvény támogatói a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi Titkárság és a budapesti Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt voltak.