Augusztus 17-e és 21-e között sorendben második alkalommal került megszervezésre az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben a Szóval, rímmel, színházzal című szavaló- és drámatábor.
Az ötnapos táborban, amelynek megvalósítását a budapesti Nemzeti Kulturális Alap támogatta, az idén tizenkilenc gyermek és fiatal vesz részt, ahol a legfiatalabb nyolc éves volt, míg a legidősebb az idén fejezte be a középiskolai tanulmányait.
- A kezdetben bentlakásos tábort terveztünk, de sajnos a járványhelyzet ezt nem engedte meg, ezért napközis tábort tartottunk. Örülök, hogy nem csak óbecsei diákok vettek részt, hanem péterrévei és bácsföldvári tanulók is részt vettek a munkában. Nagyon jó hangulatban és nagyon gyorsan telt el az öt nap, ismerkedéssel, játszással és munkával - mondta Cseszák Korcsik Anikó, a kultúrkör munkatársa.
A fiatalabb csoporttal Magyar Zsófia, az Újvidéki Művészeti Akadémia negyedéves hallgatója foglalkozott, kinek elmondása szerint az idén egy konkrét szöveget dolgoztak fel, G. Joó Katalin A cseresznyevirág meséje című művét.
- Ezt szerepekre osztottam figyelve arra, hogy mindenki megmutathassa magát. A hét elején természetesen játékokkal indítottunk, amik segítségével megismertük egymást, a gyerekek felszabadultak, nyitottabbak lettek. Valamiért mindig attól félek, hogy ebben a korban akad majd olyan, aki nem mer szerepelni mások előtt, de örömmel tapasztaltam megint, hogy ez a veszély nem áll fenn. Sőt, mindig mindenhol ott akarnak lenni, mindig van valami hozzáfűzni valójuk. A szorgalommal sem volt gondunk. Hétfőn kiosztottam a szöveget, kedden már megfelelő szövegtudással folytattuk a munkát. A díszletet én megálmodtam, a gyerekek megvalósították, az összemaszatolt ruhákért ezúton is elnézést kérek! Mindezeket összevetve én maximálisan elégedett vagyok velük, és remélem, jövőre ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
A szervezők a járvány-megelőzési előírásokat figyelembe véve, a kultúrkör szomszédságában lévő Petőfi iskola udvarában tartották meg a foglalkozásokat, két csoportban. Napi hat órában folyt a szakmai munka, ebédszünettel és uzsonnaszünetekkel. Ferenczi Orsolya a harmadik osztályt végezte. Ő már másodízben vett részt a táborban.
- Nagyon örülök, hogy ismét megszervezték ezt a tábort, mert tavaly nyáron is igazán jól éreztem magam. Éppen ezért nagyon vártam, hogy újra jót játszhassak más mesekedvelő gyerekekkel. Különböző ismerkedési, figyelmet fejlesztő és mindenféle szórakoztató játékokat játszottunk. Egy színdarabot is készítettünk. Közösen tanultuk a szöveget és együtt próbáltunk. Nagyon tetszett az is, hogy a díszletet is mi készítettük. A játékok közötti szünetekben ismerkedtünk, beszélgettünk és sokat nevettünk. Ebédet is kaptunk a hét minden napján, valamint gyümölcsöt, csokit, fagyit uzsonnára. Sok új élménnyel gazdagodtam. Sajnálom, hogy véget ért a tábor, de remélem, hogy jövőre is megrendezésre kerül és akkor biztosan ismét részt veszek majd rajta.
Horti Máté Bácsföldvárról utazott a táborba minden nap.
- Szerettem a tábort, mert sok barátot szereztem. Az étel nagyon finom volt és tetszett, hogy sokat játszottunk. Az első pár napban egy vászonra kifeszített lepedőre egy nagy hétfejű sárkányt festettünk. A lepedő másik felére pedig egy cseresznyefát. A második nap kapott mindenki egy szöveget. Az elkövetkező napokban már kezdtük összeállítani a színdarabot. Pénteken már nagyon kellett tudni a szöveget, mert jöttek a kamerások és felvették a mesénket. A sok gyakorlás sokat segített a forgatáskor. Az idén voltam először ebben a táborban, új dolgokat tanultam. Érdekes volt minden nap itt lenni. Jövőre is szeretnék résztvevője lenni ennek az eseménynek.
Az idősebekkel Rókus Zoltán, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tagja foglalkozott. Partvezér címmel saját maga által írt szöveget vittek tanítványai a színre, amely egy medence körül játszódik. A darab róluk, a fiatalokról szól, amely szól a nyári munkáról, de egy kis társadalomkritikát is belecsempészett a szerző. Varró Tódor elmondása szerint egy nagyon érdekes, vicces előadást sikerült összerakni a táborban.
- Egy kis medencébe játszottuk le a darabot. A Petőfi Sándor Általános Iskolában készültünk a felvételre, majd ott is vettük fel. A világjárvány miatt, nem lehetett közönség előtt bemutatni a darabot, ezért úgy döntöttünk, hogy felvesszük az egész darabot, a szülőknek. A táborban jutott idő egyéb stratégiai, illetve csapatépítő játékokra is. Nagyon élveztem minden pillanatát, ezért szeretnék menni jövőre is.
Károlyi Gabriella először vett részt a tábor munkájában, elmondása szerint nagy izgalommal és egy csöppnyi kétellyel jött első nap.
- Kellek én ide? Hisz még szavalni sem tudok!-gondoltam, amikor beléptem a Petőfi kultúrkör kapuján. Az udvarban nevetgélő kisgyerekek és rajtuk mosolygó fiatalok vártak, ami az én fejemből is elűzte a bizonytalanságot. Megalakultak a csapatok és kezdetét vette tábor. A játékok és a kezdeti próbafolyamatok alatt észre sem vettük, de feloldódtunk és már komolyabban folyt a munka. Rókus Zoltán a rendező mindenben segített. Ha kellet elmondta újra az instrukciókat, amit valaki épp elszalasztott, vagy ő mutatta be pontosan, hogy is képzeli el a jelenetet, karaktert, vagy mozdulatot. A napok gyorsan elszaladtak és eljött az utolsó nap mikor felvettük az előadást. Sok új tapasztalattal, élménnyel és baráttal gazdagodtunk.
Az előírásokat figyelembe véve az idén a gálaműsor nem lett megtartva, de videofelvétel készül a két színdarabból, ami megtekinthető lesz a video-megosztókon.