Himnuszunk születése napját, január 22-ét, legújabb kori történelmünk avatta a magyar kultúra napjává.
A megemlékezés kapcsán Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben szombaton, január 20-án tartottak ünnepi műsort Lelkünk gyökere címmel. „Ez az a nap, amikor főhajtással emlékezhetünk meg legfontosabb közös kincsünkről, arról, amely jelzőjét és minősítését adhatja létünknek, amely megkülönböztet bennünket más népektől. Ez a magyar kultúra. Nem különb és nem több, mint más nemzetek kultúrája, de földrajzi és történelmi helyzete által különös státusú: a velünk együtt élő népek felelősséggel gondozott kultúrájának megőrzésében betöltött szerepe által. A magyar kultúra életünk érdekében kifejtett cselekvés és nemzeti azonosságtudat egyszerre. A kulturális hagyomány és érték, amelyet történelmünk során létrehoztunk, ad igazolást fennmaradásunkhoz. Ebben a folyamatban nemesedett kultúránk őrizte meg a falvak hagyományát, a nép ajkán születő dalokat, keze által formált eszközöket, a kastélyok és kúriák szervező erejét és műveltségét. És mindenekelőtt talán a legfontosabbat, az anyanyelvet, amely egyformán szól mindenkihez, s amelynek megkülönböztetett szerep jutott és jut az életünkben”, hangzott el a műsoron, amelyen többek között testvérvárosunkból Csongrádról, a Múzsa Művészeti Egyesület 2000 tagjai is részt vettek. A rendezvény a magyar kormány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a községi önkormányzat támogatásával jött létre.
Ünnepi köszöntőt Posta István, a Csongrádi Múzsa Művészeti Egyesület 2000 tagja, a Batsányi János Gimnázium magyartanára mondott, aki elsőként a csongrádiak üdvözletét adta át a jelenlévőknek, hiszen, elmondása szerint, nagyon sok szál köti össze a két település lakóit. „Már több, mint egy évtizede évenként többször is találkozunk közös rendezvényeken akár óbecsén, akár Csongrádon. Hagyomány már ez, hogy tánccal, verssel, zenével örvendeztetjük meg egymást, az érdeklődőket. Amikor gondolkodtam az ünnepi beszéd szövegén, feltettem magamnak a kérdést: Mi a kultúra? Ez az este például az - valódi, élő, eleven megnyilvánulása nemzeti kultúránknak. Hogy határok sem választhatnak el egymástól bennünket, hogy ugyanarra dobban meg szívünk…A kultúra egy hatalmas utazás térben és időben. Bebarangolhatjuk valóságosan vagy akár csak képzeletben saját népünk tájegységeit, településeit, és közben örömmel látjuk, hogy egy tőről fakadnak érzéseink, minden rezdülésünk azonos… Nemcsak az egyén, hanem a nemzet kultúrája, léte, lelke is a múltba kapaszkodik, hogy erőt gyűjtsön, de ágait, lombját a magasba emeli, hogy a napfényt érje el. Nagyon fontos, hogy a hagyományokat megőrizzük, és továbbadjuk a következő nemzedéknek. Biztos mérték, norma kell minden tekintetben, hogy a gyermekeink, unokáink is kapaszkodni tudjanak a műveltségbe, földbe, a magyar létbe. Ez minden nemzedék állandó közös feladata, és tisztelet érte mindenkinek, aki ebből kiveszi a részét. A szülőnek, aki mesét mond a gyermekének, vagy elviszi őt színházba, az óvónőnek, aki verseket, játékokat tanít, a tanítónak, tanárnak, aki a tananyag nyűgén túl az érzelmeket és gondolkodásmódot közvetíti, a könyvtáros, a népművelő, a múzeumigazgató, aki… és sorolhatnánk még tovább. Igen, azok az emberek, akiknek hívó szavára például egy ilyen rendezvényen egybegyűlhetünk”, mondta Posta István.
A műsor folytatásában a Lelkünk gyökere című szerkesztett műsor került bemutatásra, amely kultúránk alapjaira, a néphagyományra épült. „Néptánc, népzene, népdalok képezik a műsort, amellyel bebarangoljuk az egész Kárpát-medencét és ehhez társítottuk népies költőnk, Petőfi Sándor verseit. Nagyon indokolt ez a párosítás, hiszen Petőfi számos verse folklorizálódott, beivódott a népköltészetbe, szövegeit ma is népdalként énekeljük”, mondta Kisimre Szerda Anna, a műsor egyik szerkesztője. A műsorban Péter Lea, a Nemzeti VERSeny győztes szavalója, a Fokos zenekar és barátaik, illetve a Szelence táncegyüttes lépett fel, valamint vendégként közreműködött Resócki Rolland. „Ezen a napon az egyetemes magyar kultúrát ünnepeljük, a megfoghatatlant, ami mégis a mindennapjaink alkotóeleme, ami alapjaiban oszthatatlan közösséggé, nemzetté kovácsol bennünket. Az idei műsorban a költészet és a népi kultúra közötti párhuzam kapta a hangsúlyt. Az egyszerű parasztember táncai, dalai sokszor megihlettek nagy zeneszerzőket, de írókat, költőket is. Ugyanígy rengeteg versről tudunk, amely az idő folyamán ,,folklorizálódott”, szövegvariánsai alakultak ki a nép száján, új versszakokkal kibővítve énekelték. A műsort ezekre a dalokra, versekre építettük, ezek alkották a gerincét”, mondta Szerda Balázs, a Fokos zenekar vezetője.